Aradi ipari csúcslétesítmények

A Neuman fivérek szeszgyára és gőzmalma, A Hendl gép- és fogaskerékgyár, A Weitzer János Gép-, Vagongyár és Vasöntöde Rt., A MARTA autógyár Rt. - Puskel Péter által írt fejezet az "Arad Halad!" c. kötetben.

Külön illene szólnunk néhány olyan gyárról, nagyüzemről, amelyeknek kö­szön­hetően Arad már a múlt századfordulón iparági csúcságazatot képviselt. Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy fogalmazunk, hogy közép-európai szinten is számottevő értéket képviselt és a kor ipari fejlettségének magas szintjén állt. A sikerhez számos más tényező mellett nélkülözhetetlen volt a tőkeerős vállalkozó kedv, a korabeli városvezetés részéről megnyilvánuló fogékonyság és korszerű gondolkodás, illetve az aradi iparosok, szakképzett munkások hozzáértése és szorgalma. 

A Neuman fivérek szeszgyára és gőzmalma

 A kézműipar virágzásának leg­jobb időszakában vetődtek A­rad­ra a Felvidékről a Neuman test­vé­rek: Ede, Adolf és Dániel. Kez­det­ben tollkereskedéssel, majd szesz­fő­zés­sel foglalkoztak. Nevük akkor vált ismertté, amikor 1851-ben fel­é­pí­tet­tek a város szélén egy kis szesz­főz­dét, és napi 10-13 hektoliter fi­no­mí­tott szeszt termeltek, amely ó­ri­ási keresettnek örvendett. (A sza­bad­ság­harc vérbefojtását követő ne­héz években a szeszes italok meg­e­mel­ke­dett fogyasztásának lelki indítékai is voltak.) A testvérek szorgalma és hoz­zá­ér­tése lehetővé tette a gyár ki­fej­lesz­tését az 1860-as években, majd egy hatalmas gőzmalom felépítésével a termelés tovább bővült. 1867-ben egy tűzvész hatalmas ká­ro­kat okozott a gyár­ban, majd 1882-ben újra ma­gas­ra szö­kött a „vö­rös ka­kas” az i­par­te­lepen, és az aradiak közül sokan úgy vélték, hogy ezzel befellegzett az idő közben az or­szág­ban szinte versenytárs nélkül maradt ipari létesítmény „szárnyalásának.” Tévedtek. A Neuman fivérek mindkét katasztrófa után újjáépítették a gyárat, mely egy élesztőgyártó részleggel is kiegészült.  Miután külföldi vásárokon és versenyeken több alkalommal is díjazták a gyár termékeit, és úgy emlegették, mint az impérium egyik leg­na­gyobb ilyen jellegű vállalkozása, Ferenc Jó­zsef is látogatást tett az ipartelepen 1884-ben. E­lé­ge­dettségének jeléül az uralkodó a „végvári” nemesi előnévvel ruházta fel a fivéreket. Viselésének joga kiterjedt a család minden tagjára és az utódokra is. 1890-ben a Neuman testvérek gyárába beolvadt az Aradon működő szeszgyártó kisüzemek több­sége. Később a család tulajdonába került a főtéren lévő ötemeletes Széchenyi-malom is. (1916-ban porig leégett.) Az vasútállomással közvetlen kapcsolatot te­rem­tő saját iparvasút, a mellékgazdaságként mű­köd­tetett sertés- és marhahízlalda, szükség esetén a saját fúrásból felszínre hozott földgázzal történő világítás (a gyárnak saját áramfejlesztő telepe volt) csupán néhány olyan újítás, amely érzékelteti a gyárvezetés rugalmasságát, szakértelmét, a termelési folyamat ésszerűségét az első világháborút megelőző években. Közben a fivérek Gájban óvodát és iskolát építtettek a városkerület gyermekeinek és jelentős összeggel járultak hozzá a gyermekkórház második épületének felépítéséhez. A 19. század végén évente már mintegy 90 ezer hektoliter finomított szesz hagyta el a gyárkaput. A nemesi előnév után a bárói címet jóval később, 1913-ban kapták meg a Neumanok, miután 1909-ben a Hungária pamutárugyár (a későbbi UTA textilgyár) felépítésével és eredményes működtetésével a textiliparban is maradandót alkottak. Ez utóbbi a következő nemzedéket képviselő Neuman Károly nevéhez fűződik. Ugyancsak Károly építtette a gyár dolgozói számára a „kolónia” néven ismert lakótelepet. A két világháború között unokaöccse, Ferenc (az államosítást követően, 1948 augusztusában külföldre szökött) a „halhatatlanságig” fejlesztette a gyárat, és em­ber­szeretete, szociális létesítményei, humanitárius megnyilvánulásai, a város különböző pontján felépített bérpalotái és nem utolsó sorban sportszeretete révén (ITA sportklub, stadion) nagy népszerűségnek örvendett az aradiak körében. De ez már a későbbi idők történése. A népes Neuman család több nemzedéke bő száz éven át Arad gazdasági, tár­sa­dalmi és sportéletének katalizátoraiként került be a köztudatba. A mecénás fogalma az aradiak szemében több évtizeden át egyet jelentett a Neumanok nevével. 

A Hendl gép- és fogaskerékgyár

 A Kossuth utcában (ma Mărășești), a későbbi óragyár helyén 1872-ben alapította üzemét id. Hendl Ödön. Szőlőgazdasághoz szükséges présgépekkel és tűzfecskendőkkel alapozta meg hírnevét. Halála után fiai, János és Ödön folytatták a családi hagyományt. Univerzális gép- és fogaskerékgyárrá alakították át a menet közben egyre növekvő vállalkozást, amely egy adott pillanatban közel hatvan dolgozót foglalkoztatott. Textilipari mintanyomó gépek, a legváltozatosabb típusú fogaskerekek gyártását és javítását végezték. Később a hazai villamosok kerekei is kizárólag ebből az aradi üzemből kerültek ki. (Az első világháború után a mindmáig legnagyobb hazai bányalift óriás-fogaskerekének elkészítését egyedül ez az üzem vállalta el és gyártotta le.) A szakértelem volt a minőségi munka első számú feltétele a családi vállalkozásnak is tekinthető Hendl gyárban, amely fénykorát a második világháború előtti é­vek­ben érte el. Az államosítást követően a gyár dolgozóinak többsége és műszaki be­ren­de­zé­seinek java átkerült az esztergapadgyárba. 

Weitzer János Gép-, Vagongyár és Vasöntöde Rt.

 Weitzer János (1832–1902) osztrák gyáriparos aradi barátai hatására döntötte el, hogy vagon- és gépgyárának, öntödéjének fiókvállalatát a kiváló szakemberekkel, a régióra is kiterjedő ipari és kereskedelmi kamarával, erős pénzügyi intézetekkel rendelkező Aradon nyissa meg 1891-ben. Az első kedvező benyomást a városról viszont az egy évvel korábban megrendezett dél-magyarországi megyék gazdasági kiállításán szerezte. Vidéken ez volt az első ilyen nagy lélegzetű ipari seregszemle a korabeli Magyarországon. A nagyüzem létrehozását az 1881-ben elfogadott ipartámogatási törvény is elősegítette, amely 15 évi adómentességet biztosított azoknak a vállalatoknak, amelyek belföldön addig nem gyártott cikkeket állítanak elő, és ehhez a kor csúcstechnológiáját alkalmazzák. Így a pesti Ganz Danubius, a győri vagongyár és az aradi gyár feloszthatta maga között a felvevő piacot. Az aradi gyár induláskor 2,4 millió koronaértékű részvénytőkével indult, amelyet aztán fokozatosan növeltek. A vagongyár az egykori marhavásár telep helyén gyorsan felépült, gyorsan terjeszkedett és hamarosan a legjobb szakmunkásokat, iparosokat tömörítő, a legtöbb munkahelyet biztosító nagyvállalata lett Aradnak. A 19. század utolsó éveiben már mintegy 1800 dolgozója volt a gyárnak. Dinamikus felfutása elválaszthatatlan a vasút fejlődésétől. Weitzer nagyon megszerette Aradot, többször felkereste a vállalatot és aradi ba­rá­tait. Mi több, a grazi iparmágnás felvette a magyar állampolgárságot, amit 1893-ban Aradon személyesen Salacz Gyula polgármestertől vehetett át. Hamarosan Arad iparváros jellegének egyik jelképe lett a vagongyár. (Mindmáig az!) 1902-től az Arad-Csanád Egyesített Vasutak (ACSEV) megrendelésére mo­tor­vonatokat, gépalkatrészeket, különböző típusú teher- és személyvagont, sőt moz­donyt is gyártott. A gyár biztosította az Arad-Hegyalja Helyiérdekű Vasút szerelvényeit a vo­nal 1913-as villamosítását követően. A Weitzer gyár mozdonyai közlekedtek a Wenck­heim gróf anyagi támogatásával 1897-ben kiépített Borossebes és Menyháza kö­zötti nagyon keskeny (460 mm) nyomtávú vonalon, illetve az 1906-ban átadott Simonyifalva - Gyula közötti 760 mm-es nyomtávú vonalon. A gyár tőszomszédságában, 1908-ban létrehozott MARTA autógyár indulásától kezdve számíthatott a nagyobb és tapasztaltabb „testvér” szakmai támogatására. A két meghatározó fontosságú helyi iparvállalat között szoros együttműködési kap­cso­lat alakult ki. A vagongyáriak főleg a karosszéria kialakításában segítették a Martát. A gyáralapító, Weitzer János, végrendeletében vagyonának egy tetemes részét a szegény sorsban élő munkásfiatalok szakoktatását elősegítő alapítvány létrehozására hagyományozta. A gyár későbbi kiváló szakemberei, mérnökei közül többen ennek a nagyvonalúságnak köszönhették karrierjüket. Minden bizonnyal a Weitzer Alapítvány finanszírozta a makói illetőségű Galamb József németországi tanulmányútját, aki később Detroitban a Ford gyár egyik vezető mérnöke lett és oroszlánrésze volt a maga idejében (1908) világsikert aratott T modell, azaz az ennek alapján legyártott olcsó és népszerű „Bádog Böskének” becézett autótípus kialakításában. Nem véletlen, hogy az impériumváltás után, az immár ASTRA Rt. névre át­ke­resz­telt vagongyár 1921-ben „bekebelezte” kisebb testvérét, az autógyárat, meg­szün­tetve annak alapprofilját. 

A MARTA autógyár Rt.

Az aradi autógyártás egyedi sikertörténetét csupán az iparvállalat működésének rövidsége árnyékolja be. A vagongyár eredményességén felbuzdult aradi városvezetés már 1907-ben tárgyalásokat folytatott a Westinghouse cég franciaországi leányvállalatával egy automobil- és motorgyár felállítására. Amint a megegyezés létrejött, 2 millió korona törzstőkével rendelkező részvénytársaságot alapítottak, s a város telket biztosított a gyárépítéshez (a vagongyár mellett), valamint 15 évi adómentességgel támogatta a vállalkozást. Ugyanakkor 300 ezer korona névértékű részvényt is jegyzett. (Számos tehetős aradi polgár is vásárolt részvényt.) A gyár alakuló ülését 1908. november 29-én tartották meg. Ezt a létesítményt is bámulatos gyorsasággal tető alá húzták a Fodor-Reisinger helyi építészpáros remek tervének köszönhetően, úgy hogy 1909-ben már meg­in­dulhatott a sorozatgyártás. A Westinghouse motorokkal és a gyár védjegyével ellátott kocsiknak először csak a karosszériáját gyártották le Aradon, később egyéb alkatrészeket is helyben állítottak elő, olykor a szomszédos és nagyobb szakmai potenciállal rendelkező vagongyáriak közreműködésével. Emeletes omnibuszokat, autóbuszokat, 10-18 üléses postaautókat, 1-3-5 tonnás teherautókat, kamionokat és taxikat gyártottak és javítottak. 

Az első autóbusz vállalatot a történelmi Magyarország területén 1908. július 20-án városunkban jegyezték be. A gyár 1912-től az Austro-Daimler patent alatt működött. Ezidőben már négy­­hen­­ge­res, könnyebb karosszériájú autókat gyártottak. Ekkoriban vette fel a MARTA (Ma­gyar Au­to­mobil Részvény Társaság Arad) nevet. Tulajdonképpen ez volt ak­koriban az első, kizárólag autógyártási céllal létrehozott vállalat az egész országban. Az első világháború idején a gyár autóinak javát lefoglalta a hadsereg és a vállalat kény­telen volt bekapcsolódni a hadiiparba. Eleinte motorokat gyártottak az UFAG (Ungarische Flugzeugfabrik) részére, majd a Brandenburg típusú repülőgépek szinte teljes gyártására is megrendelést kaptak. A gyár önállósága az impériumváltás után, 1921-ben szűnt meg, amikor beolvadt az ASTRA Rt. nevet felvevő, jelentős törzstőkével felpumpált vagongyárba. Az 1930-as évek elején még közlekedtek Aradon a MARTA különböző típusú járművei. Ismereteink szerint mára nem maradt fenn egyetlen működőképes aradi előállítású kocsi sem.