ARAD A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT. ARAD METAMORFÓZISA


Arad metamorfózisa Írta: Károly Sándor; Győri Illés István: “Metamorphosis Transylvaniae” c. tanulmánygyűjteményének fejezete, Cluj, 1937  Olvassa el itt románul



Arad az impériumváltozás előtt, vagy amint a régi emberek visszaemlékezni szoktak, a békeidőkben sem volt szinmagyar város. Nem volt magyar olyan értelemben, mint Debrecen, Kecskemét, Szeged, Pécs, Miskolc, vagy más vidéki város. Románok éltek itt, németek, meg szerbek és természetesen zsidók, akik azonban akkor magyaroknak vallották magukat. Különösképpen nemzetiségi vagy vallási surlódások elkerülték a Marosnak ezt a vidékét. Az emberek nem törődtek ilyesmivel, nem is gondoltak arra, hogy származás vagy nyelv határvonal lehet emberek között, azután Arad mindig lusta, tunya, kényelmes város is volt, ahol lassu gondolkodásu derék polgárok éltek, akik szándékosan távoltartották maguktól a nagy szenvedélyeket. Az „Arad marad” meghatározás nemcsak kényszerü rim, van ebben valami igazság is.

Arad gazdag gabonatermő vidék központja volt, a régi Magyarország egyik legolcsóbb városának számitott, mindenki megélt, munkanélküliség, szegénység, nyomoruság, pénztelenség, mind ismeretlen fogalom volt. Senki nem kivánta a tempót, a nagyvonaluságot, a lüktetést, itt az emberek nem akartak és nem mertek. Szinházba, meg moziba jártak, nagy korsó söröket és teli pohár borokat ittak, támogattak kulturát, irodalmat, müvészetet, de nem siettek semmi kezdeményezéssel. Kellemesen, mondhatni kiegyensulyozottan éltek és szépen elmaradtak a városok fejlődési versenyében. Ezt a „paradicsomi” állapotot egyszerre felforgatta a háború, majd a forradalom és végül a nagy változás.

Nyugodtan folyt az élet

Aradi vasuti igazgatosag palotaja

Különösebben azért nem rázta meg Aradot az 1914-től 1920-ig tartó végzetes hat esztendő. A város változatlanul lustálkodott, csak mozdulatlansága és tunyasága nem volt olyan zavartalan, mint azelőtt. A háboru alatt itt nem éheztek annyit az emberek, mint más helyen, mert minden házban akadt elrejtve nullás liszt, sőt még a dohányosok sem szenvedtek, mert a szomszédos falvakból mindig hoztak be elég fináncnemlátta dohányt a termelők. A forradalom zivatara sem tarolt le emberi sorsokat vagy alkotásokat. Az emberek lelkesedtek Károlyi Mihályért, beléptek a Nemzeti Tanácsba, örültek, vitatkoztak, de a délutáni alsós vagy dominópartit el nem mulasztották és ha esett az eső, hazaszaladtak, mert kedvezőtlen időben nem jó forradalmat játszani, az ember könnyen meghülhet. Vörös uralom itt nem volt, senkit agyon nen lőttek, senkit ki nem raboltak, a népgyülésekre elmentek, meghallgatták a szenvedélyes szónoklatokat, azután siettek ebédelni, nehogy kihüljön a leves. Hasonlóképpen ismeretlen volt a vörös forradalmat követő fehér terror is.

Amikor a román hadsereg 1919 májusában bevonult és átvette a várost megszállva tartó francia csapaoktól az uralmat, ez a történelmi aktus olyan simán ment, mintha nem is egy nagymultu város sorsáról lett volna szó. A várost átadó francia tábornok három rövid mondatot mondott, a várost átvevő román ezredes ugyanannyival válaszolt. Azután tisztelegtek, az egyik katonaság jobbra, a másik balra ment. A városháza tornyáról bevonták a piros-fehér-zöld magyar és piros-fehérkék francia zászlót és felhuzták helyébe a kék-sárga-piros román trikolort. Ennyi volt az egész. Dr. ifj. Varjassy Lajos egykori iparkamarai főtitkár, aki nemrégen hunyt el Londonban, mint kormánybiztos-főispán otthagyta a megyeházát és átadta helyét dr. Marsieu Justin aradi ügyvédnek, az első prefektusnak, hasonlóképpen dr. Sárkány Ferenc az utolsó magyar polgármester átadta a városházát dr. Robu Jánosnak, az első román polgármesternek. Mindez hallatlanul simán ment. Aláirtak néhány jegyzőkönyvet, elmondottak pár frázist, kézfogás, udvariaskodás és — befejeződött a város birtokba vétele. Persze, sok szemből kihullott a könny, sok lélek vérzett és sok mellből kiszakadt a fájó sóhajtás. De azután minden elcsendesedett.

Nincsenek nagy vágyak és akarások

Aradi japan teazo es kavezo

Azóta tizenhét év mult el és aki tárgyilagosan figyeli a város életét, két tényt állapithat meg:

1. Arad keveset változott.

2. Arad még mindig marad.

Az impérium ávételtől számitott tizenkét évig nem történt semmi. Egyik uralom váltotta a másikat, de a liberálisok ugyanigy nem vettek semmit a városért, mint a nemzetiparasztpártiak, néppártiak, vagy Iorga-pártiak. Azóta is változatlanul alszunk és sorvadunk. Az elmult idő alatt itt is eltüntettek mindent, ami a régi magyar uralomra emlékeztetett, uj uccatáblákat szegeztek a házak falára, román feliratok kerültek a magyar mellé az üzletportálokba, ledöntötték a gyönyörü szabadságszobrot és a Kossuth-szobrot, de ez más városban is igy volt. A polgármesterek sokat és szépen beszéltek, a régi tradiciókhoz hiven nagy korsó söröket ittak és a lakosság szerette őket, mert udvarias és rokonszenves emberek voltak. Közben maradt minden a régiben és a szomszéd Timisoara nagyvárossá növekedett. A belvárosban aránylag türhető az aszfalt, a külvárosban azonban ugyanolyan feneketlen a sár, mint harminc év előtt, uj vágóhidról és vásárcsarnokról most is beszélnek, akárcsak a békeidőben és ugyanugy nem csinálják meg, mint a békeidőben. Egy agilis polgármestere volt a városnak, dr. Lutai Cornél, akinek voltak gondolatai és volt energiája is, de a politika fordulása elszólitotta a városházáról, mielőtt programját megvalósithatta volna. Neki köszönhetjük az állomáshoz vezető sugárutat, a mozik városi kezelésbe vételét, a város parkirozását és azt a sok merész tervet, ami ott porosodik az iróasztalfiókokban. Dr. Botioc Elek polgármester kicsit modernizálta a strandfürdőt és dr. Cotoiu Romulus jelenlegi polgármester adott uj autobuszokat. Viszont elvitték Timisoarára a vasutigazgatóságot, elviszik Brasovba az Astra-gyárat, a kereskedelem pang és a gyáripar visszafejlődik. Középitkezést egyik polgármester sem hozott és az Arad—Timisoara és AradOradea közötti országut változatlanul rossz, a sofőrök mielőtt elindulnak, végrendeletet készitenek. Előnyére szolgál azonban Aradnak, hogy a munkanélküliség itt nem olyan katasztrofális, mint más városban és talán kevesebb a nyomorgó is, mint egyebütt, azonkivül a megélhetés harmincszázalékkal olcsóbb, mint a szomszédos Timisoarán vagy a távolabbi Clujon.

Hozzátartozik a város ujabbkori történetéhez, hogy a liberális kormány uralomrajutása óta erőteljesebb iramban folyik a romanizálási törekvés. Minden hatóság megkapta felülről a parancsot: románositani. Azonban nagy eredmények nincsenek. Ez nem a hivatalnokok tehetetlenségén, vagy jóindulatán mulik, hanem azon, hogy a nem román lakosságot lehetetlen eltüntetni. Magyarok, németek, szerbek és zsidók nem akarnak románokká válni, ezek meg akarnak maradni annak, aminek születtek. És miután olyan törvény nincsen,amely a nemzetiséget és vallást hivatalból megváltoztatná,meg is maradnak magyarnak, németnek, szerbnek és zsidónak.Persze az iskolákban itt is keresik az „originea etnica”-t,a kávéházakban es éttermekben cigány és jazz több román, mint magyar dalt köteles játszani, a mozikban csak román feliratu filmeket pergetnek, a hivatalokban főként az állam nyelvén beszélnek, statisztika is van, hogy a város lakosságának többsége román, de mindez nem formálta át a várost. Arad ma is változatlanul vegyes lakosságu, de azt be kell vallani, hogy a román lakosság száma megnövekedett, mert tömegesen jöttek be vidékről és sok hivatalnokot helyeztek ide, viszont az impériumváltozás után több ezer magyar repatriált Magyarországra és ezek helyébe nemi jöttek uj magyarok. Arad csendesen, zavarvtalanul lustálkodik és idegen indulatok, szenvedélyek, nyugtalanságok, vágyak, forróságok, akarások Északról, Délről, Nyugatról és Keletről csak olyan kismértékben szivárognak be, hogy nem kavarhatják meg a nagy semmittevést.

aradi vagongyar


Művészeti téren nagy hanyatlás

Valami volt azért ebben a városban, ami vidéki viszonylatokon tul fejlett volt és ma már nincsen meg, illetve megvan, de nagyon elsorvadt. Ez a valami a művészet. Arad mindig büszkélkedett nagyszerű szinházával, elsőrangu zenei életével és kitünő képzőművészetével. Volt idő, amikor próza vagy operett huszonöt-harminc előadást ért el, mindig teltházak mellett és az igazgató külön opera-társulatot is tartott, mert a közönség ezt kivánta. Régi aradiak még emlékeznek Faust, Tosca, Álarcosbál, Traviata, Trubadur, Aida, Zsidónő, Bohémek, Pillangó kisasszony, Parasztbecsület és Bajazzok csodálatos előadásaira. Akármilyen hihetetlenül is hangzik,de a szezon tizenegy hónapos volt és nyáron minden szinészfürdőre utazott pihenni. A Filharmonia Egyesületnek nyolcvantagu zenekara volt és olyan hangversenyeket rendezett a Kulturpalotában, hogy más városokból jöttek ide a komoly muzsika rajongói. Egyidőben tizenhárom festőművész és szobrász élt Aradon és mindegyik jól élt, mert képvásárlókban nem volt hiány és a tárlatok mindig jó eredménnyel zárultak. Mindez a Tegnapé, most a szinház kong az ürességtől és a szinészek husz lejes problémákkal viaskodnak. Hogy ki ennek az oka, azt nehéz lenne megállapitani. A szinigazgatók a közönségre háritják a felelősséget, a közönség pedig a szinigazgatókra. A szinigazgatók azt mondják, hogy jobb előadásokat adnának, ha a publikum jönne, a publikum viszont azt mondja, hogy jönne, ha jobb előadásokat kapna. És a szinház sorvad, évről-évre jobban sorvad. Ma a szezon csak négy hónapos, a szinvonal sokszor alatta marad annak is, amit jóindulattal vidékinek nevezünk, szinészgárda, zenekar, műszaki személyzet, kicsiny, nagyon kicsiny. Hogy ki a hibás? Ne kutassuk...

De ha a szinigazgatók itélőszéket tartanának önmaguk felett, mindnyájan találnának valamit, amit nem a javukra irhatnánk. Jelenleg Kozma Hugó és Inke Rezső igazgatók harcolnak a közönség közönyével és várják a csodát, ami azonban előreláthatóan nem jön el. A zenei élet is hanyatlik. A Filharmónia Egyesület évek óta képtelen egy koncertet adni, mert nincsenek pártoló tagjai, nincsen, aki lelkesedjék a komoly muzsikáért. A képzőművészek ugy elkerülik a várost, mintha itt járvány dühöngene. Évenkint egy-egy vállalkozószellemü müvész kiállitja munkáit a Kulturpalotában, de legfeljebb annyit keres, hogy megtérülnek a költségei, sokszor még az sem sikerül. Művészi téren Arad szomoru hanyatlást mutat.

aradi neumann testverek iparitelep


Szó és betű megtartotta régi helyét

Irodalomról és hirlapirodalomról már jobbat lehet irni. A napisajtó erős és bár a cenzura itt sem szégyenkezik, azért az aradi ujságok mégis állják a kisebbségi harcot és tartják a nivót. Az aradi sajtó még békeidőben alapozta meg hírnevét és ez azóta sem halványodott el. Az Erdélyi Hirlap nevéből az „Erdélyi” szót lefaragta a nagy romanizálási hullám, de a lap szelleme ereje, olvasottsága és lendülete a régi. Az Aradi Közlöny nevét nem kellett megváltoztatni, mert Arad románul is Arad marad és a lap továbbra is előkelő helyen áll a transzilvániai zsurnalisztikában. A Reggel bár kisebb terjedelmü, de jól szerkesztett ujság volt, a Friss Ujság és Aradi Ujság bulvárlapok. Aradon öt magyar és két román napilap jelenik meg, amiből megint csak az tűnik ki, az elrománositás más elméletben és más gyakorlatban. A lakosság népesedési számarányát mindig a sajtó tükrözi vissza a leghivebben. A hetilapok számát nehéz lenne pontosan megállapitani, mert átlag minden hónapban születik és meghal egyegy lap, vállalkozó szellemü emberek szivesen gründolnak ujságokat és nem lesznek öngyilkosok, ha az alapitás nem sikerül.

Az aradi közönség minden időben megkövetelte a jól szerkesztett és tartalmas ujságokat és eredményként könyvelhetjük el, hogy a lapok tartalomban, példányszámban és szellemben nem fejlődtek vissza a nagy elszegényedésben, hanem megtartották régi poziciójukat. Irodalmi élet, olyan értelemben,mint mondjuk Clujon, itt nincsen. Arad nem irodalmi centrum. Sohasem is volt. Irodalompártoló mágnás-mecénások nem születtek ezen a vidéken. A Kölcsey Egyesület, ez az ötven esztendős közmüvelődési egyesület az egyetlen érték. Ezt sikerült átmentenünk a multból. A Kölcsey Egyesület szépen dolgozik, már amilyen szépen ma kisebbségi intézmény dolgozhatik. Páratlanul lelkes és tisztaszándéku emberek vezetik, Fischer Aladár gimnáziumi igazgató elnök és az öreg Szöllősi István főtitkár olyan emberek, akikre büszkék vagyunk. És itt él két országhatárokon tul is ismert jónevű iró. Az egyik Szántó György, a másik ennek a cikknek az irója, aki nem akar szerénykedni, mert ha ezt tenné, ugy kénytelen lenne letagadni tizenötesztendős munkásságát. Szántó György és Károly Sándor nevét regények, szindarabok és novellák jelzik. Tehetséges költő Balla Károly is, aki nemzetközi irodalmi pályázaton dijat nyert és remélhetőleg fog még nyerni. Irjuk ide még azt is, hogy Aradon az emberek olvasnak. A betü szivesen látott vendég a városban. Ezen a téren talán nincsen baj és ha jól megvizsgáljuk a helyzetet, még fejlődést is látunk.

caminul ucenicilor arad


Társadalmi élet, ami nincsen és mégis van...

A társadalmi élet klubokban és kávéházakban zajlik, bár a „zajlik” meghatározás kissé tulzás. 1920-tól 1936-ig a kávéházi élet teljesen visszafejlődött, a klubélet pedig nagyot lendült. Tizenhat évvel ezelőtt még élt és látogatott volt a Városi-kávéház, Fehér-Kereszt, Központi, Hungária, Vadászkürt,ezek mind elsőrangu, nagyvárosi szinvonalu helyiségek, mellettük egy csomó másod és harmadrangu lokál is. Valamikor Aradot a kávéházak városának nevezték. Mindenkinek volt törzskávéháza és törzsasztala. Klub csupán egy müködött: az öreg Lloyd. Kereskedők, vállalkozók, általában a vagyonosabb emberek találkozóhelye. Elegáns éttermekben sem volt hiány, az ember kedvére válogathatott bennük. Azután jött a nagy dekonjunktura és a kávéházak sorra bezártak. Megszünt a Fehér Kereszt, amelynek helyén ma porcellán és diszműáru üzlet van, a nagymultu Központi falai között a Banca Ardeleana dolgozik, a Hungária is kimult, itt ma a villamosmüvek városi irodája van. A Vadászkürt és a Városi kávéház még létezik és megnyilt a Dácia is, ujabban pedig a Boulevarddal gazdagodott a kávéházak száma. A másod- és harmadrendü helyiségeket teljesen elfujta az idő. Ilyen nincsen Aradon. Az egykori hirhedt külvárosi lokálok helyén ma trafikok, szatócsüzletek, vagy kis bodegák szerénykednek. És megcsappant az emberek kedve is kávéházba járni. Mindenki otthon ül a rádió mellett, kőrömi és bridzs társaságok alakulnak a magánlakásokban, ugylátszik nem hiányzik a kávéházi levegő, a füst meg a törzsasztal varázsa. Éttermekben különösen szegények vagyunk, nehezen is érthető meg, hogy egy nyolcvanezer lakosu város megelégedjék két elsőrangu étteremmel. Klubok viszont vannak. Az öreg Lloyd még mindig dominál és mellette ott van, mint társaskör a Mures evezősegyesület szép székháza exkluziv klubjával, a Hajós evezős egylet fejlett klubéletével, a Hellas sportegyesület, amelynek szintén van klubja, továbbá az Aradi Atlétikai Club és az Aradi Munkás Testedző Egyesület klubja, müködik a Román Kaszinó és Cercul Militar, ami szintén zártkörű helyiség, van még klubja az Aradi Torna Egyesületnek és a nemzeti alapon álló zsidó ifjuságnak. És mindegyik klubban römiznek, dominóznak, szórakoznak, nem is csoda, hogy a kávéházak konganak az ürességtől és csak szombaton este van bennük némi élet. A kisebbségi ujságirók kétszer is kisérleteztek klubalapitással, mind a kétszer előkelő és elegáns klubot csináltak, — de sikertelenül. Nem tartozik ide, hogy a két klubot miért kellett bezárni, elég annyi, hogy nem az ujságirók voltak azokai. A hatóság érthetetlen okból nem nézte soha jó szemmel az ujságirók vállalkozását. A tiszavirágéletü kártyatörvény idején itt is dolgozott néhány zug-klub, amelyek gyorsan és szakavatottan huzták ki a pénzt a zsebekből. Szerencsére ezek a barlangok megszüntek és nem veszélyeztetik többé a kisegzisztenciákat. A klubokhoz hasonlóan nagyot fejlődött az egyesületi élet is. Rengeteg egyesület van, közöttük nagy számban a különböző felekezetek hitbuzgalmi egyesületei, sok taggal. Ezek csendben, de eredményesen munkálkodnak a maguk posztján. Végső eredményképpen megállapitható, hogy az emberek otthonülök lettek, nem nagyon vágyakoznak a társasélet után, nem utálják egymást különösképpen, de nem is rajonganak egymásért. Magyar-román kulturközeledés nincsen, de kiélezett viszony sincsen, a lakosság közömbös és alszik.

aradi repter


A nagy hanyatlás

A közgazdasági, ipari és kereskedelmi élet szánalmas. Ezen a téren ez a város ijjesztő módon elmaradt. És itt a szenvedő fél a kisebbség, mert a nagy sorvadás az ő bőrére megy. Amikor a román állam kiterjesztette Aradra az impériumot, a következő kisebbségi bankok müködtek: Aradi Első Takarékpénztár, Aradmegyei Takarékpénztár, Általános Takarékpénztár, Központi Takarékpénztár, Aradi Ipar és Népbank, Arad-Csanádi Gazdasági Takarékpénztár, Egyesült Bank, Aradi Kereskedők Takarék és Hitelszövetkezete, Iparosok Hitelszövetkezete, Aradi Polgári Takarékpénztár, Aradi Közgazdasági Bank és erős intézet volt a Victoria román bank. És mindegyik megélt. Kliens volt bőven, a bankok őrültek, ha kihelyezhették a pénzt, vagy vállalatokat finonszirozhattak.

És ma? Négy aradi kisebbségi intézet müködik csak: az Általános Takarék, a Megyei Takarék, az Iparosok Hitelszövetkezete, amely nagy intézetté növekedett és a Csanádi Takarék, amelyet a konverzió megnyomorított. A többi felszámolt, csődbekerült, egybeolvadt vagy megszünt. A nagymultu Aradi Első Takarékból lett Bancara Româna és a Polgári Takarék átváltozott Bánáti Bankegyesületté s a részvénytöbbség német-sváb kezekbe került. A Victoria többszöri szanálási kisérlet következtében igyekszik ujból életképessé lenni. Viszont fiókot nyitott itt a Banca Ardeleana és Banca Romaneasca. Ahol nincsen sok bank, ott nem is lehet eleven az üzleti élet. Az ipar vegetál, az egykor európai hirü aradi butoripar lassan haldoklik és az asztalosok sorra adják vissza iparengedélyüket. Uj gyár, számottevő nagyobb alapitás tizenhat év alatt csak a Cukorgyár,az Aradi Textilipar, amely másfél évtized alatt Románia legnagyobb textilgyárává növekedett és többezer munkást foglalkoztat. Kisebb üzemek vannak bőven, jelentősebb, közülük a Teba textilüzem, amely egészséges vállalat, ez is az ujabb alapitások közé tartozik. Az Astra-gyár Brasovba költözik, a Patria fürészüzem beszüntette a müködését, a Neumann-gyászeszosztálya sem dolgozik. És a Hegyalja hires bortermő vidék népe kétségbeesetten siránkozik, mert nincsen export és képtelenek eladni a bort. Kereskedelem és ipar stagnál, mindenki panaszkodik, mindenki általános üzlettelenségről,depresszióról beszél, viszont az adóhivatal nincsen tekintettel a város sorvadására és a régi elánnal hajtja be az adót. Hogy mi az oka a közgazdasági élet elhalkulásának, azt nehéz lenne megállapitani. Sokan a kormányt okolják, mert Aradot, mint határszéli várost, szándékosan nem fejleszti. Mások azt mondják, hogy az impériumváltozással Arad elvesztette Csanád, Csongrád és Békés megyéket, mint hinterlandokat és a megmaradt területek nem táplálhatják a várost, mivel Bihormegye orientációja Oradea, Hunedoare pedig a nagy vasuti távolság miatt nem szerezheti be szükségleteit Aradról. Sulyosbitja a helyzetet Timisoara közelsége. Ez a világvárosi arányokban fejlődő nagy város ma már egy egész országrész székhelye és nyomja, kegyetlenül nyomja a tőle ötven kilométerre fekvő Aradot. Az általános tespedést hiven tükrözi vissza az épitkezés. Timisoarán egy év alatt több házat épitenek, mint Aradon tizenhat év alatt épitettek. Középitkezés nálunk nem volt, az első nagyobb munka hosszu idő után a repülőtér, ami négy és filmillióba kerül, a magánépitkezés pedig minimális. Jobbára szerény villákat épitenek, az emeletes uj bérházakat egy kézen meg lehet számolni. Az utóbbi időben megindult az „Aradért” mozgalom azzal a kimondott céllal, hogy rázzák fel ezt az álmos várost. Szenátorok, képviselők, bankemberek, ipari és kereskedelmi nagyságok álltak a mozgalom élére és elhatározták, hogy — majd határozni fognak. Szó volt arról, hogy küldöttségeket menesztenek a miniszterekhez és megkérik, hogy ezek tegyenek valamit a városért, de a tervezgetésen tul nem jutottak.

aradi varosi poliklinika


Minden maradt a régiben. Arad, még mindig marad!

Lezárva az elmult tizenhat év mérlegét, nyiltan és álszemérem nélkül, de leplezetlen szégyenkezéssel bevallhatjuk, hogy elmaradtunk. A természetes fejlődés követelménye lett volna, hogy a város lakossága tulhaladja a százezer lélekszámot, villamosvasut épült volna, erőteljes ipar és kereskedelem fejlődik ki, Clujhoz, Timisoarához és Brasovhoz hasonlóan itt is megindul a városrendezés és uj épületek mutatják az élniakarását. A természetes fejlődés azonban nem következett be. 1920-tól 1936-ig alig történt valami. Keveset, szinte alig láthatóan keveset változott meg a város külső képe. A belső kép amit az idegen nem láthat, keserű, fájdalmas. Alszunk. Körülöttünk minden zug, forr, szenvedélyek és indulatok robbannak ki, csákányok és kalapácsok énekelnek uj indulót, beton és acél kettős testvérisége mutat uj irányt és mi süketen, kábán, tehetetlenül és érthetetlenül állunk a nagy forgás mellett. Arad, még mindig marad.

Neumann testverek ipartelep Arad


Arad közgazdasági térképe

Amint már más helyütt is emlitettük, a határszéli városok a Hinterland csökkenése miatt sokat vesztettek a piaci jelentőség tekintetében s igy bizony Arad is sok válságot élt már át. E határszéli város kereskedelme mindig lendületes volt, mert sohasem hiányzott a vállalkozási kedv, ám a finanszirozó bankok közül éppen ebben a városban hullott el a legtöbb. A magyarságot legsulyosabban érintette az Aradi Ipar és Népbank összeomlása, de sulyos veszteség volt az Aradi Első Takarékpénztár bukása, valamint az Egyesült Bank csufos csődje is. Már az ipar terén nem mutat ilyen szomoru képet Arad közgazdasági horoszkópja, mert hiszen hatalmas ipartelepei országszerte bevezették gyártott cikkeiket. A leghatalmasabb ilyen üzem az Aradi Textilipar, amely talán egész Romániának legnagyobb textilgyártó üzeme. Ez a hatalmas ipartelep éppenugy, mint a nagy malom, szesz és élesztőgyár a báró Neumann testvérek érdekeltségébe tartozik. Számottevő ipari vállalkozás Aradon a Polycrom, valamint az Azurol vegyészeti gyár is, a Zwack és Flóra likőrgyár, a Teba textilgyár és a nagyszámu konfekciós üzem. A hatalmas Astra vagongyár a közeljövőben átköltözik Brasovba, a Patria fürészüzem nem dolgozik. A pénzpiac nagy megrázkódtatásai után is maradtak stabil pénzintézetek Aradon, amelyek teljesen ki tudják elégteni az aradi piac pénzszükségletét. Bár a kereskedelem az utóbbi időkben sokat vesztett rugalmasságából, mindazonáltal megállapithatjuk, hogy a mostoha viszonyok dacára is elég mozgalmas Arad piaci élete.

Ime, egy kis statisztika az aradi piac jelenlegi állapotáról:



BIZTOSITÓ-INTÉZETEK

Banca Ardeleana S. A. R. fiók

Aradmegyei Takarékpénztár központ

Aradi Ált. Takarékpénztár központ

Societate Bancara Româna fiók

Aradcenadi Takarékpénztár központ

Agronomul (Gazdák) Bizt. Int. központ



GYÁRAK-IPARTELEPEK.

Aradi Textilipar R. T. textil

Neumann Testvérek R. T. malom, szesz, élesztő

Zwack likörgyár likör

Flora Gyár (Lichtwitz & Cie.) likör, rum

Stiaszny József R. T. kaptafa

Grundmann R. T. lakat, zár, szerszámok

Polycrom R. T. festék

Teba R. T. textil

Azurol R. T. vegyiszerek

Uzinele Technice S. A. R. elektrotechnika, rádió

IRON R. T. rádió és kellékek

Egyesült Szikvizgyár szódaviz



VEZETŐ-CÉGEK

Nagy Farkas R. T. kereskedelmi és ipari R. T.

Mairovitz Márton R. T. fatermelés

Szabó Albert üveg, porcellán

Mehr és Fia, festék

Szenes & Schwartz textil-lerakat

Molnár Ödön technikai felszerelés

Femitex textil-engros

Schutz textil

Hartmann Kálmán ékszerész

Koch Dániel rádió, elektrotechnika

Meisl és Adler férfi divatáru

Domán Sándor szőnyeg, függöny

Schwartz Simon fiai textil-engros

Max Molnár papir

Fischer M. üveg, porcellán

Éles L. füszer, csemege