Palota a Zrínyi utcában. Az aradi Bohus Palota kismonografiája. II. rész


Palota a Zrínyi utcában. Az Aradi Bohus Palota kismonografiája. Írta: Puskel Péter. Kiadta: az Aradi Kölcsey Egyesület. II. rész


Uránia, Apolló, Corso, no meg a némafilm

Az erdélyi filmgyártásban Kolozsvár és Nagyvárad mellett fontos szerep jutott Aradnak. Gheorghe Lanevschi aradi muzeológus hívta fel a figyelmet a Sârbuț féle gyűjteményben 1858-ból fennmaradt plakátra. A hirdetés szerint az akkoriban felkapott készülék, u. n. „alettoscop” segítségével képeket vetítettek Aradon. A minden újdonságra fogékony Rozsnyay Mátyás patikus egy által megvásárolt készülékkel 1877-ben üvegtáblára festett képeket vetített a ligeti pavilonban.

A Lumiere testvérek párizsi mozgófénykép bemutatója (1895. december) után Josef Stiffler bécsi vállalkozó élőkép-vetítést tartott a Fehér Kereszt szállóban1897 telén. A következő előadáson, 1897. június 18-án már 20 rövidfilmet láthatott az aradi közönség. 

Aradi Feher Kereszt szallo

Érdekes epizód, hogy míg Striffler vetítését nagy érdeklődés előzte meg, a rövidfilmekre kevésbé voltak kíváncsiak a helybeliek. Ennek az oka egy szerencsétlen programtorlódás volt: aznap este avatták fel a városi közvilágítást és az Arad és Vidéke napilap krónikása szerint „fényárban úszott a promenád.”A két jelentős esemény közül ez utóbbi bizonyult izgalmasabbnak, hiszen mindenkit érintett.

Ficzay Dénes kutatásai szerint az előbbi nem is volt annyira újdonság, hiszen az egykori vásárcsarnokban (Tribunul Dobra utca) és a Japán kávéházban (Cloșca  utca főutca felőli sarka), illetve az Aradra látogató vándorcirkuszok sátraiban is olykor vetítettek pár perces mozgóképeket.

A vándormozisok időszaka után a később hetedik művészetként elfogadott filmgyártás nagy hullámának voltak szemtanúi eleink. Európában, a kezdeti években a franciák (Pathé, Gaumont) mellett a prímet a dánok (Nordisk Stúdió), majd az olaszok, németek játszották. Az amerikaiak csak az első világháború környékén törtek be az európai filmpiacra.

Janovics Jenő (1872-1945, színházi és filmrendező forgatókönyvíró, producer) fiatal kolozsvári színészként 1899. januárjában a színházi előadások előtt rövidfilmekkel „tarkította” a produkciót. Naszter György Aradon a belvárosról készített képeket mutatott be. Ez volt az első Aradon készült produkció. Hamarosan több is követte. A pécskai cigánysoron című 1905-ben készült el, de csak két évvel később 1907-ben, a filmszínházzá átalakított régi színházban, az Urániában vetítették. (Mellesleg a díszletraktárként használt régi színház belseje Steiner József építész tervei alapján nyerte el új rendeltetését, hiszen többek közt, filmkabint is kellett építeni. Így lett 1907-ben az Uránia a város első filmszínháza, és az 1960-as évek közepéig működött.)

Az aradi Kossuth-szoborról 1909-ben rövidfilmeket forgattak, 1910-ben pedig az aradi választásokról készült pár perces filmösszeállítás. Szendrey Mihály (1866-1956) aradi színész (később több ízben társulati igazgató) rendezésében 1913-ban a budapesti Projectograph cég forgatta a Parasztlakodalom Aradon vígjátékot. Ugyancsak Szendrey ügybuzgalmának köszönhető a háborús években, az aradi várban internáltakról és hadifoglyokról készült dokumentfilm. Egy évvel később vetítették Kertész Rezső rendezésében a Budapesten és Aradon forgatott Le az álarccal! és a Van egy babácska című filmeket.

Az első világháború idején Aradnak már három mozgóképszínháza volt: Az Urania, az Apolló és az Erzsébet (az egykori Választó, ma Șaguna utcában). A Deák Ferenc (Eminescu) utcában az ugyancsak nagyon modern Corso mozit 1931-ben nyitják meg. (Ebben az évben a Víztorony közeli Central (korábban ARO, a háború után Caragiale) mozinak már nyári kerthelyisége is van (!) Az iparos kultúrotthon helyiségében (Bábszínház, Kamara Színház) működött egy ideig a Savoy mozi.)

Janovics Jenő visszaemlékezése szerint 1922-ben Nagyváradon és Aradon forgatták a Dollárcsibészek című vígjátékot, illetve az Aradi Színházi Társaság gyártotta Deák Albert rendezésében A modell című filmszkeccset. Az aradi ligetben forgatott Jancsi és Juliska mesefilmben jelenik meg az első erdélyi gyermekszínész, az aradi Mondjalled Szilvi, és ekkor jut szerephez a neves táncművész, Éghy Ghysa. (Tánciskolája volt Aradon, majd jóval később a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Iskola mozgásművészeti tanára lett). A film operatőre Bertók József (1891-1972) volt, aki a némafilmgyártás neves hazai filmesei közé tartozik. Egyébként ez a didaktikai célzatú alkotás avatja fel a román vállalkozásként induló helyi Film-Didactic Studiot. Fél tucat kisfilmet forgatott ez a szakmai csoport Erdély természeti szépségeiről. Aligazgatója és operatőre, Bertók József volt, aki egy ideig Bukarestben is dolgozott és részt vállalt az induló román filmgyártásban. A kamera mögött álló Bertók, aki haditudósítóként kezdte a pályát, a második világháború küszöbén Újaradon telepedett le és fényképészként dolgozott.). Arad környékéről is készült egy dokumentfilm 1929-ben.

A romániai filmgyártás „gyermekcipős” időszakának produkcióiról kevés információ ált rendelkezésünkre. Az bizonyos, hogy 1920 után Aradon is vetítették a mozikban az Independența României 1912-ben készült némafilmet, amelyben először láthatták az aradiak a korabeli román színjátszás nagyjait, Elvira Popescut, Maria Filottit, Constantin Nottarat. A filmet az Urania mozi tűzte műsorára.

Azt sem hallgathatjuk el, hogy olyan gazdag színészi-rendezői pályát befutó emberek származtak el városunkból, mint Cziffra Géza, Fehér Imre és Jávor Pál.

 

Sztármozi a Bohus-palotában

A némafilmek hőskorában egy korszerű, kizárólag erre a célra megépített terem újdonság országszerte. Főleg vidéken. Nos, a Bohus-palota Zrínyi utcai földszintjén az Apolló új termének a megnyitása valóban szenzáció volt. Az Apolló és az Uránia akkoriban felkapott elnevezése volt a filmvetítésre átalakított termeknek. (Az előbbi a görög mitológiában a művészetek istene, az utóbbi egyike a kilenc múzsának.) Szinte minden nagyobb erdélyi városban nyílt ilyen vagy hasonló nevű mozgókép-színház. A brassói Apolló például 600 néző befogadására volt alkalmas. Aradon az Andrássy úti improvizált teremből a Bohus palotába átköltöző vállalkozás nagy reményeket fűzött az elődjénél jóval nagyobb befogadóképességű, korszerű helyiséghez, amelynek színpadán a vászon előterében a zenei aláfestést biztosító kis zenekar is elfért.

A filmszínházba három bejáraton juthattak be a nézők. A bejáratokat kovácsoltvas, konzolos üveglapokkal fedett elegáns tetővel látták el. A bejárat melletti keskeny folyosón volt a jegypénztár, a belső, tágasabb előcsarnokból lehetett megközelíteni a karzatot.

Aradi Apollo Studio mozi

A teremavató előadásról már szóltunk. A további előadások folyamata évtizedekig zavartalan volt. A Függetlenség c. aradi lap szerint 1913. novemberében a műsoron három film szerepelt: 1. Mozgófénykép-újság, mely egyfajta híradó volt a legfontosabb események krónikája, 2. A milliomos cowboy (amerikai látványos vígjáték 2 felvonásban, 3. A hatalmas harmadik (társadalmi dráma 4 felvonásban.) Az előadásokat délután fél 6 órától 11 óráig folytatólagosan vetítették, lehetőséget nyújtva a nézőknek, hogy egyszeri jegyvásárlással többször is megtekintsék a vetítéseket. Minden egyes alkalommal a hirdetők arra kérték a hölgyeket, hogy a zavartalan látási viszonyok érdekében kalap nélkül jelenjenek meg.

A némafilm hőskorának sztárja a dán Nordisk filmstúdió, koronázatlan királya pedig Valdemar Psylander (1884-1917). Rövid élete ellenére mintegy 80 produkcióban játszott. A filmtörténet első női csillaga Asta Nielsen.

Az Apollóban 1914. januárjában vetítik Az elűzött fiú, majd a Maxi és a milliomos gyöngynyakék, illetve az Egy szélhámos tragédiája filmeket.

A békeidők utolsó hónapjainak kulturális „csemegéje” hatalmas port ver fel Aradon. Hírül adták a lapok, hogy a sztárok sztárja, a nők bálványa, Valdemar Psylander, a dániai Nordisk filmstúdió (akkoriban a legismertebb európai filmgyár) vezető művésze, az első filmsztárok egyike és társulata elfogadta Szendrey Mihály aradi színházigazgató meghívását. Budapesti turnéját követően Aradon is jelen lesz egyik filmje bemutatóján. Március 20-án, pénteken és szombaton Psylander a Dalborg báró fogadása című, hét képből álló szkeccsben lép fel.

A készülődés óriási volt. Aradon szétkapkodták az Incze Sándor, Harsányi Zsolt író és Korda Sándor (a  későbbi világhírű rendező) szerkesztésében Budapesten megjelenő, Aradon is forgalmazott Színházi Élet és Mozi Psylander-különszámát, a címlapon „az isteni” Valdemar portréjával. (Az 1912-ben induló magazin a két világháború közötti időszak sikerlapja volt a magyar nyelvterületeken. Olykor könyvnyi vastagságban került ki a nyomdából. Karinthy Frigyestől, Szép Ernőig és Móricz Zsigmondig a legkiválóbb magyar írók is közöltek írásokat a színházi és filmvilág újdonságait tartalmazó művészeti szaklapban. Érdekességként említem meg, hogy Budapesten az Aradi utcában volt a magazin szerkesztősége és kiadóhivatala és a balkáni országokon kívül Csehszlovákiában, Németországban, Olaszországban és Amerikában is voltak előfizetői.)

A látogatás hetében az Apollóban Az ördög cimborája c. filmet tűzték műsorra Psylander főszereplésével.


A nők bálványa Aradon

A látogatás híre felbolygatta a várost. Psylander Aradon?

A rendőrfőkapitány a látogatás napjaira érvényes még az akkori körülmények között is fura szabályrendeletet adott ki:

„Tekintettel a nők részéről várható nagyfokú csoportosulásra, a zavargás és a tülekedés elkerülése végett e napokra a férfiak közlekedés céljaira kizárólag a mellékutcákat vehetik igénybe. Nők 10 éven (!) alul és 60 éven felül egyáltalán nem bocsátandók az utcára. Reggel 7 óra előtt és este 10 óra után autogramért jelentkezni szigorúan tilos.” Az előreláthatólag nagymértékben megnövekedett levélpostai forgalom sima lebonyolítása érdekében a leveleket olvashatóan címezzék… Azon leveleket, amelyekben kulcsok tétetnek (!?) nem fogják kézbesíteni.”

A sztárok sztárja a pesti gyorssal érkezett az aradi vasútállomásra. Prémes kabátot, cilindert, fehér kesztyűt viselt. Nem sokat foglalkozott a peronon ácsorgó népes tisztelők, sőt imádók seregével. Autóba ült és szálláshelyére, a Fehér Kereszt hotelbe vitette magát. A hölgyek megostromolták a szállodát, de Psylander senkit se fogadott. Farkas Ferenc dr. színikritikus a turné rendezőjétől litografált autogramot osztott szét közöttük. Hatalmas volt a csalódás.

Közben a szervezők változtattak az eredeti elképzelésen. Úgy gondolták, hogy az Apolló nem elég tágas az érdeklődők hatalmas tömegének befogadására. Az előadás színhelyéül, utolsó pillanatban, a Nemzeti Színház termét jelölték ki. Szerencse, hogy a mozitól karnyújtásnyira volt az új helyszín, így a közönség gyorsan irányt változtatott és megostromolta a színház bejáratát. Az előadás előtt a nézőtéren a legújabb divatparfümöt, a Rococot szórták szét.

Bohus Palota az Aradi Nemzeti Szinhaz mellet

Milyen volt maga a fellépés?

Másnap, (március 22.) az Arad és Vidéke egy rövid versikével éreztette, hogy a rajongott filmcsillag nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: „ Egy úr frakkban/ A lába lakkban/ Fején cilinder/ Ez  Psylander.”

A film után a rajongott színész is színpadra állt és elénekelte magyarul (a lap tudósítója szerint, rettentően raccsolva), a Szép asszonynak kurizálók c. dalt, majd „kezicsókolommal” köszönt el a színház termét zsúfolásig megtöltő, hálás publikumtól. Az Aradi Közlöny névtelen riportere is fanyalgott: „Nagy pozőr, jóképű ember,  gyenge színész.” Majd megszellőztette, a féltve őrzött kulisszatitkot, azaz, hogy a sztár milyen csillagászati honoráriumért volt hajlandó eljönni Aradra. Psylander korai halála után, 1918-ban tűzték műsorra utolsó filmjét az Apollóban. 

És a hangosfilm? Az külön történet. Erről csak annyit: 1914. január 27-én a Kultúrpalotában mutatták be a hangosfilm ősét, az ú, n. „beszélő mozit.” Fonográf (hang) és kinematográf (Edison találmánya) – írták a helyi lapok. „A mozi trombitál, fuvolázik, hegedül, veri a zongorát. Aztán jönnek az énekesek. Még a kutyaugatást is felvették.” A hangosfilm hosszas kísérletezési időszak után az 1930-as évektől terjedt el Európában. Akkoriban már nem az európai stúdiók, hanem Hollywood vitte a prímet. Az Apolló közönsége olyan filmcsillagokat láthatott a mozivásznon, mint Bette Davis, Judy Garland, Ingrid Bergman, Gary Cooper, Marlene Dietrich, Greta Garbo.

És ekkoriban került vetítésre Aradon a Hyppolit, a lakáj (1931), elsöprő sikerű magyar „beszélő film.” Az Apollóban és a Corsoban is műsorra tűzték. Majd pár évvel később a Meseautót (1934), a magyar filmgyártás másik nagy sikerű produkcióját is láthatták az aradiak. 

Az 1930-as évek második felében jelenik meg a magyar filmekben és válik egyre népszerűbbé hősszerelmes szerepekben városunk szülötte, Jávor Pál. A filmtörténet két jelentős időszaka függ össze a szereplésével. Az első magyar hangosfilmben, a Hyppolit, a lakájban már játszott és a második világháború utáni első filmben, Bródy Sándor novellája alapján készült A tanítónőben (1945) ugyancsak övé a férfi főszerep. A filmsztár egyébként aradi gyermekévei alatt iskola helyett inkább a mozitermeket látogatta. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy szülei ideiglenesen Szombathelyre költöztek és az ottani elemibe, majd a Főreálba íratták be Palit, a három fiútestvér közül a legnagyobb legényt. Itt sem fejezte be a tanulmányait.

A hangosfilm térhódításával erősödött a konkurencia-harc a városi mozik között. Az 1931-ben a Fehér Kereszt szálló, Deák Ferenc (Eminescu) utcai részén megnyitott Corso mozi nagy előcsarnokával, különleges tetőzetével erős versenytársa lett az Apollónak. Sok filmbemutatót elhódított, sőt lassan átvette a „premier-mozi” szerepét. Több idős araditól hallottam, hogy olykor egyazon délutánon két-három filmet is megnéztek. Az Apolló és a Corso mozi között a Goldiș-ház átjáróján csak néhány percig tartott az út. Az Uránia is karnyújtásnyira volt, akárcsak a víztorony melletti ARO.

Anekdotába illő a nagyon „erkölcsös mozi” jelző. A háború után a Szovjetunióból feleségként Aradra vetődött és a román nyelvet még alig beszélő hölgy mondta ezt a Corsoról, mert külön ajtón mentek be az előcsarnokból a páros és a páratlan oldal nézői. A hölgy ugyanis a „cu soț” és „fără soț” megjelölést úgy értelmezte, hogy férjezettek és hajadonok. 


Jávor ismét „itthon”

Az Apolló a „rövidebbet húzta” 1946-ban is, amikor a város jeles szülötte, Jávor Pál egy erdélyi turné során több napot töltött itthon. Az Életre ítélve filmjének bemutatója előtt Jojou Pavelescu bukaresti énekesnővel lépett fel és filmdalokat énekelt. Ezúttal is, akárcsak jó harminc évvel korábban, Psylander fellépésekor, a nagyobb befogadóképességű ARO, illetve Corso mozi mellett döntöttek a szervezők. Mindezek ellenére, Jávor fogadtatása se volt kevésbé forró, mint harminc évvel korábban Psylanderé. A nők százai lesték az utcán, várakoztak a szálloda előtt, hátha megpillantják. Sőt másnap, amikor egy kisvendéglőben húzatta kedvenc nótáit a prímással, szépen gyülekeztek a szebbik nem képviselői a vendéglő előtti járdán.

A város egykori sztármozija 1990-ig működött. Utolsó éveiben már meglehetősen elhanyagolt, repríz moziként, ahol nem premier-filmeket vetítettek. Története során, több néven is szerepelt: Apolló, Forum, Bălcescu, Studio. A forradalmat és a rezsimváltást követő időszak privatizációs hulláma pedig megpecsételte sorsát. Szerencsejáték teremként használtak egy ideig, majd bérlője sorsára hagyta. Külső és belső lepusztulása azóta is folyamatos.


Korabeli szomszédolás

A bécsi szecesszió legjellegzetesebb jegyeit magán viselő palota valóban épülhetett volna egy jobb helyen, ahol szépsége, monumentalitása hatásosabban érvényesül. Persze csak elméletileg. Itt volt a régi családi ház, itt volt megfelelő méretű telek, hát ide épült. Egyébként a keskeny utcában „előkelő” volt a szomszédság. A belváros felőli csinos saroképület emeleti részét az Aradi Első Takarékpénztár birtokolta. Földszintjén Szabó Albert üveg és porcelánkereskedésnek és az Assael gépgyártó cégnek volt üzlete.

Az első világháborút megelőző években Arad igen erős pénzügyi központtá nőtte ki magát. Minden környező vidéki várost megelőzött az ipari és kereskedelmi vállalatok alaptőkéje és a takarékpénztári betétek tekintetében. Összegük ugyanis Aradon 160 millió koronára rúgott, míg Szegeden 60, Temesváron 81, Nagyváradon 96 millió koronát tett ki. Ez nyilván azt mutatja, hogy az erősen iparosodó és nagypolgáriasodó Aradon egyre növekedett a „tehetős” réteg, számottevő volt a legnagyobb adót fizető „virilisták” száma és növekedett a bankok iránti bizalom. Az aradiak értették a módját, miként kell kamatoztatni a város kereskedelmi szempontból is előnyös fekvését, az Alföld kiváló termőtalaját, a hegyaljai borvidék közelségét.

a Bohus Palota Forradalom sugaruti resze

A vidéki magyar pénzintézetek között a legrégibbek egyikének tekinthető az 1840-ben megnyílt Aradi Első Takarékpénztár. A minoriták egykori főtéri épületében kezdte meg a működését. Az intézet szerencsésen átvészelte legválságosabb időszakát, a világosi fegyverletételt, követő éveket, amikor a kasszában lévő tekintélyes összegű Kossuth-bankók értéktelenné váltak.

A takarékpénztár felfelé ívelő időszaka akkor kezdődött, amikor id. Andrényi Károly lett az igazgató. Aztán a kiváló bankszakember, Ottenberg Tivadar 1895-1918 közötti vezérigazgatósága idején, országos szinten is a legerősebb és legmegbízhatóbb vidéki pénzintézetek sorába emelkedett. Az intézet 1883-ban vásárolta meg a Zrínyi utca sarkán álló épületet, de csak 1896-ban, az ingatlan átalakítását követően költözött ide. A takarékpénztár egy sor jelentős aradi építkezéshez nyújtott kedvező hitelt: a minoritáknak a Templom utcai bérpalotához, az Arad-Körösvölgyi vasútépítéshez, a Szabadság-szobor felállításához.

Az Aradi Első Takarékpénztár az első világháború utáni években, a román bankrendszerbe való beolvasztást és a korona gyors leértékelését követően vált működésképtelenné. Helyét a Banca Românească foglalta el. A Trianon utáni időkben a palota első emeletét bérlő, majd az egész épület tulajdonjogába jutó tekintélyes román pénzintézet aradi fiókjának alaptőkéjét mintegy 400 millió lejre becsülték. Igazgatóját, Mihai Mărcuș, országgyűlési képviselőt az országos bankszakma egyik kimagasló személyiségének tartották. Vezetőtanácsában helyet kapott Ștefan Cicio-Pop (1865-1934), a neves aradi politikus. A pénzintézet jelentős összegekkel támogatta az impériumváltozás után induló aradi vállalatokat, gyárakat, köztük a cukorgyárat és a trikógyárat (FITA).


A népkonyha és híres kiadványa

A palotával átellenben, a Zrinyi túlsó oldalán az akkoriban számos karitatív célzatú helyi szervezetek egyike rendezkedett be. Ez volt a népkonyha. Neuman Dánielné Fürst Mária (1852-1914) kezdeményezéséből az izraelita jótékony nőegyesület nyitotta meg 1895 decemberében és tartotta fenn hosszú ideig. Naponta mintegy 200 szegény részesült itt ingyenesen ebédben. Telente megszaporodott a meleg ételre szorulók száma.

Lehetetlen nem gondolni a palota és kunyhó párhuzamra. A palotában székelő bank, az épületet benépesítő nagypolgárok, a Takarékpénztár „betétesei” szomszédságába jártak a legalacsonyabb társadalmi réteghez tartozó emberek napi betevő falatért.

Neuman Dániel báró neje, Mária se volt híján a Neumanok üzleti érzékének. És szociális érzékenysége talán még előbbi adottságát is meghaladta. Annak ellenére, hogy karitatív célzatú kezdeményezése a XIX. század utolsó évtizedében nem volt példa nélküli, eredményessége és életképessége viszont jócskán felülmúlta a hasonló intézményekét.

ingyenkonyha a Bohus Palota mellet

Az ország több nagyvárosában is próbálkoztak magánszemélyek és civil szervezetek ingyenkonyhával, ám lelkesedésük és a támogatók nemeslelkűségének köszönhető pénzük is hamar elfogyott. Így a dicséretes kezdeményezések csendben kimúltak.

Aradon a báróné távlatokban gondolkodott. Volt bátorsága a szegények megsegítésére megnyerni József főherceg jóindulatát, aki aztán a bukszáját is megnyitotta. Még jobb ötletnek bizonyult egy olyan album összeállítása, amelyben a kor neves hazai és külföldi személyiségei közölték az alkalomra szánt írásaikat. Nos, a felkérést tartalmazó körlevelekre nagyon sokan válaszoltak és az 1900-ban Budapesten kiadott Szellemi népkonyha szerzői között ott találjuk Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt, Carmen Sylva írói álnéven publikáló Erzsébet román királynét, de Emil Zolát és Mark Twaint is. A reklám szempontból is jelentős kiadvány forgalmazása jól jövedelmezett és ugyanakkor növelte a támogatók névsorát is. (Lanevschi, 106. old.)


A Goldiș ház gazdája és lapja

A Zrinyi utca (egy1881-es várostérképen már ezen a néven szerepel) másik jelentős épülete a századfordulón épült Goldiș-ház. Egyemeletes, klasszicista épület, amely azonban már magán viseli a szecesszió jegyeit. Kettős udvara és hátsó kapuja a Templom utcára nyílt és így egyike volt a belváros gyalogos átjáró-házainak.

Vasile Goldis haza

Vasile Goldiș (1862-1934) aradi román politikus 1911-ben vásárolta meg az épületet és itt lakott haláláig. Vezetésével ebben az épületben kezdte el működését 1911-ben a román  kiadó és nyomda, valamint a nemzeti eszmét felkaroló Românul napilap. Az épület pincéjében nyílt meg a Concordia, amelyet a magyarországi románság legjobban felszerelt nyomdaipari üzemeként tartottak számon. Helyi jellegét jócskán túllépve a lap a magyarországi, de a Kárpátokon túli haladó román értelmiség “érzékeny húrjait” pengette és olyan neveket tudott maga mellé állítani, mint Nicolae Iorga , A. D. Xenopol, vagy Alexandru Vlahuță.

A napilap vezetői hamarosan polémiába keveredtek az erdélyi románság másik népszerű aradi sajtóorgánumával, az 1897-ben indult Tribuna-val, mely, szerintük, nem képviselte kellő eréllyel az erdélyi románság érdekeit, a nemzeti egység eszméjét. A két lap közötti szokatlanul éles konfliktus így több volt egyszerű konkurencia-harcnál. Nagy port vert fel a Kárpátokon túl is, és emiatt közéleti emberek, politikusok sora érkezett Aradra, s vállalta a közvetítő szerepét az ellentétek elsimításában. A polémia végül a Tribuna “feláldozásával” ért végett.  A lap1912 márciusában beolvadt a fiatalabb, enegikusabb és radikálisabb hangvételű Românulba, amely az erdélyi Román Nemzeti Párt hivatalos lapja lett. (Kisebb megszakításokkal 1938-ig megjelent.) Ennek az épületnek az emeletén volt a kiadói igazgató, Vasile Goldiș lakása is.

Jelenleg több emléktáblával ellátott műemlék-épület, melynek látványossága Vasile Goldiș, jeles román politikus, az Egyesülési Kiáltványt előkészítő triumvirátus (Goldiș, Stefan Cicio-Pop, Ioan Suciu), később tárca nélküli miniszter emlékszobája. Itt van a Ioan Slaviciról, a Világoson született jeles román prózaíróról elnevezett irodalmi kutató központ.

az Aradi Goldis haz

Aradon egyetem viseli a jeles román politikus nevét. Goldiș egész alakos szobrának felállítását ez a magánegyetem kezdeményezte és a 2000-ben, a felsőfokú tanintézet fennállásának 10. évfordulóján helyezték el a város főterén.

A Goldiș ház város felőli “szomszédja” a Llyod biztosító társaság klubja volt, játéktermekkel, tágas bálteremmel. Főleg üzletemberek egykori kedvelt szórakozó helyeként tarthatjuk számon.  Napjainkban is rendezvényterem.

 

A Hakoah klub

A Goldis-ház  másik oldalán lévő épületet jó pár évig a Hakoah sportegyesület klubja bérelte. Az 1921-ben létrehozott, több szakosztállyal induló sportegyesület etnikai alapon szerveződött, s túlnyomó többségében a zsidó sportolókat tömörítette. Asztaliteniszben, tornában, úszásban, atlétikában több országos bajnok versenyzett a Hakoah színeiben. A labdarúgó-csapat is népszerű volt. Az egyesületet 1940-ben szüntették be.

 az Aradi Hakoah klub


A Bohus-palota napjainkban

Ma a városban egyfajta referencia pont ez az ikonikus bérpalota, ha valaki tájékozódni akar a városban. Hasonló útbaigazító szerepe van a többi aradi bérpalotának. Sajnos egyikükről se állítható, hogy felújították, restaurálták volna az utóbbi évtizedekben. Ennek legfőbb oka és akadálya az 1990 után elkapkodott és rosszul végrehajtott privatizációs folyamat. Sokan befektetési megfontolásból vásároltak lakásokat, közöttük jó néhány külföldi volt, főleg olasz. A sok gazda sokfelé húz. Mások lakcíme idő közben megváltozott, így elérhetőségük is bizonytalan. Akárcsak a Horia utcai Neuman-palotában, a Bohus-házban is több lakás üres. Esetleg egymást váltogatják a tulajdonosok és a bérlők.

A város egykori büszkesége, az első aradi liftek egyike a Bohusban immár múzeális tárgy. A nagy kapu melletti szárny földszintjén évtizedekig orvosi könyvtár működött. Most az Orvosok Kollégiumának van itt néhány helyisége. Az egykori főutcai bejárat helyén kínai olcsó árút kínáló kereskedés nyílt. Az utca, de az egész környék építészeti egységét, patriarchális hangulatát megtörte az egykori közegészségügyi felügyelőség (SANEPID) helyén) épülő, több szintes, multifunkcionalitású (hotel, lakóház, mélygarázs, üzletház) központ. Mikor használatba adják, szinte az elviselhetetlenségig növeli majd a keskeny utca járműforgalmát.

A világosi Bohus kastély napjainkban az Arad megyei Múzeum egyik vidéki részlege. Kevés emlékeztet benne a régió jeles történelmi családjára és tetteire. Még kevesebb az Európa történetében is jelentős eseményre, a Világos közeli fegyverletételre. Egyik szobájában ott árválkodik ugyan a feliratos kerek asztal, amelynél a fegyverletételi tárgyalásokat folytatták 1849. augusztusában, amiért a legtöbb külföldi (főleg anyaországi) turista felkeresi. A sarokban a falon Bohusné és férje portérja. Egy vitrinben pedig az a jegyzőkönyv látható, amelyben B. Szögyény Antónia feljegyezte a fogoly ‘48-as honvédek megsegítését célzó akciókra beérkezett adományokat. Ennyi.

Az épület többi helyiségében Világos másik jeles szülöttének, Ioan Slavici román írónak és a környéken született Emil Monția zeneszerzőnek a személyes tárgyait teintheti meg a látogató. Egyébként ők a muzeum névadói is.

Az aradi  Bohus-palotát viszontláthatjuk egy 2015-ben forgatott nagy sikerű román-magyar-német-svéd együttműködésben elkészített játékfilmben. Az utazás apámmal (La drum cu tata) aradiakról szól az 1968-as csehszlovákiai események idején. Több jelenetét a Zrínyi utcában, a Bohus-palota környékén forgatták. Az operatőr ügyesen elkerülte a lepukkadt épületrészek megörökítését. 

a Bohus Palota fobejarata

Így hát a palota nemcsak egykori sztármozija, hanem összlátványa révén is bekerült a filmművészetbe. (Egyébként nem véletlen, hogy fél évszázad alatt öt román és egy magyar játékfilm jeleneteit forgatták Aradon. A város egyes utcái ma is töretlenül visszaadják a századelő hangulatát. (Ítélje meg az olvasó, hogy ez dícséret, avagy bírálat.) A négy külföldi nagydíjjal kitüntetett Werckmeister harmóniák (2000) magyar film aradi helyszínének keresésekor Tarr Béla rendezőt csak a Szerb templom környékére kellett elvinnem. Azonnal megtetszett neki az archaikus levegőjű Kogăniceanu utca, ahol a pár nap múlva már forgattak is.)

A Palota státusza (mint sok más nagy aradi bérház esetében) tulajdonjogi kérdések egész sorát veti fel. Kibogozásuk hosszú időt vesz igénybe. Egy esetleges felújítás csak ezután jöhet(ne) szóba. Az egykor mozi helyzete sem egészen világos. A teremre joggal aspirál a város magyarsága. Ha a mosóczy-telepi egykori mozit felújították és, mint mondják,  szerb közösségi házként is fog működni, akkor miért ne lehetne az egykori Apolló az aradi magyarság közösségi terme, jelentősebb kulturális és társadalmi rendezvényeinek otthona?

vigyazat esik a vakolat

A szükséges felújítás után megfelelő körülmények között tarthatná itt előadásait az idén, 2017-ben tízéves jubileumát ünneplő, szakmai seregszemléken számtalan díjat “besöprő” kamaraszínház amely befogadó társulatként maga is “befogadott.” Talán még illőbb a “megtűrt” jelző. Eljött az idő, hogy saját székhelye, színházterme legyen.

A közösségi ház elnevezésén, még gondolkodni kellene, de meggyőződésem, hogy az aradi születésű nagy magyar filmcsillag és színész, Jávor Pál neve nem hiányozhat belőle.

Mint ahogy nem hiányozhatnak kultúránkból azok az ismeretek, amelyek azonosságtudatunk, szülöföld és anyanyelv-szeretetünk biztos pillérei.

 

Ha szeretné a könyvet klasszikus; papírra nyomtatott formájában megrendelni fordúljon a kiadóhoz a következő émail címen: kolcseyarad@gmail.com  vagy facebook oldalán: https://www.facebook.com/Kölcsey-Egyesület-Arad-304951532902444/

 

Szelektív könyvészet

Arad halad. Fejezetek a város történetéből a XIX. század közepétől a XX. század elejéig. (Király András, Lehoczky Attila, Muntean Tibor, Puskel Péter, Ujj János). Arad, 2016

Arad, Economie și societate (coordonator: Adrian Nițu). vol I, II. Cluj-Napoca, 2016.

Anuarul economic al Aradului pe anul 1932 évi Aradi Közgazdasági Évkönyv (Kiadja: Zsigmond Miklós).

Ficzay Dénes: Aradi utcanevek változásai: In: Válogatott írások. Arad, 2005.

Gyebnár Erika: A gróf Breda és Vásárhelyi család genealógiája. Wikipedia.

Kovách Géza: Ahol Dózsa és Horea hadai jártak. Kriterion, Bukarest, 1976.

Lanevschi, Gheorghe: Arhitectul Szántay Lajos. Arad, 2012.

Lanevschi, Gheorghe: Arhitectura arădeană la sfârșitul secolului al XIX-lea și începutul secolului XX în contextul European al Artei 1900. In: Studii și comunicări VI. Museum, Arad, 1977.

Lanevschi, Gheorghe: Aradul vremurilor de mult apuse. 1834-1914. Editura Polis, Cluj, 2005.

Lanevschi, Gheorghe: Câteva apecte din primele manifestări cinematografice în Arad. In: Ziridava  XV/XVI., 1987.

Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város története, II. Arad, 1895.

Medeleanu, Horia: Culoare și formă, Arad, 1996.

Melente, Nica, Gabriela Groza, Emil Șimăndan: Evoluția și tipologia presei arădene. Ed. Fundația Ioan Slavici, Arad, 2006.

Negrilă, Iulian: Presa românească arădeană (1866/1944), Arad, Ed. “Multimedia internațional”, Arad, 1999.

Péter I. Zoltán: Nagyvárad műemlék épületei. Nagyvárad, 2008.

Puskel Péter: Százötven esztendő bankélete ( I.): Nyugati Jelen, 1994.

Puskel Péter: Aradi sikertörténetek. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2010.

Puskel Péter: 105 éves az aradi “mozi.” Nyugati Jelen, 2002. febr. 15.

Puskel Péter: 165 éve alakult az Aradi Takarékpénztár. Nyugati Jelen, 2005. febr. 17.

Puskel Péter: A Rácfertálytól Hollywoodig. In: Aradi történetek, emberek. Arad, IJK, 2014.

Puskel Péter: 150 év a Gutenberg galaxison. Arad, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad 2011.

Roman, Dan:  Oameni de seamă ai Aradului.Vasile Goldis Univerity Press, Arad, 2011.

Ujj János: Arad építészeti emlékei. Partiumi füzetek, Nagyvárad, 2008.

Ujj János: Szántay Lajos és palotái, Szabadság-szobor Egyesület, Arad, 2013.

Ujj János: Hitelintézetek: In: Arad városiasodásának történetéből, Arad, 2011.

Ujj János: Arad megye neves szülöttei. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007.

Új Oxford Film Enciklopédia, Budapest, Glória Kiadó, 2008.

Weil, Alois: Hârtii de valoare, Arad, 2000.

Wikipedia: A Bohus család.

50 de ani de artă vizuală. Ed. Mirador, Arad, 2007.

Függetlenség (napilap) 1912, 1913.

Aradi Közlöny (napilap), 1913.

Az Aradi Közlöny Nagy Képes Naptára az 1914. rendes évre.

*******